Gyász

Nagykutas község polgárai és  Képviselőtestülete búcsúznak a község díszpolgárától és több cikluson át tartó polgármesterétől, Baumgartner Józseftől!

                 Őszinte részvétünk a családnak! 

Nyugodjon Békében!

 

Kaczor Zsolt

polgármester

 

 

Baumgartner József Nagykutason született 1945. október 16-án. Édesapja kőműves kisiparos, édesanyja 13 gyermek nevelését végezte becsülettel.

Elemi iskoláit a nagykutasi általános iskolában végezte. Ifjúként édesapja nyomdokaiba lépett és kőművesnek tanult. Szakmát szerezve több helyen dolgozott kőművesként, majd a termelőszövetkezetbe kerülése után megismerkedett az erdészeti munkával, és tanulmányai elvégzése után kerületvezető erdész lett. Munkája elismeréseként a Mezőgazdasági és Élelmezési Miniszter kiváló dolgozó kitüntetéssel jutalmazta. 1966-1968 között a Magyar Néphadsereg kötelékében kétszeres kiváló katonaként teljesítette hazafias kötelességét.
1968-ban Gángó Annával kötött házasságot, 3 gyermekük született: Anikó, Éva, József.

A település közéletében már fiatalon bekapcsolódott. 1980-ban tanácstaggá választották, majd az újabb ötéves tanácstagi ciklusban, 1985-ben újraválasztásra került. 1985-1990 között tanácselnök helyettes. Ebben a pozícióban érte a rendszerváltás, ahol 1990. szeptember 30-án Nagykutas Község Önkormányzatának polgármesterévé választotta a település, amelynek 2010. október 3-ig tiszteletdíjas polgármestere volt.

Hivatali munkáját az önkormányzat jogelődjénél: Nagykutas Községi Közös Tanács VB. és tanácstagja, - majd tanácselnök-helyetteseként kezdte a rendszerváltást megelőző utolsó két ciklusban. Ezeket a nehéz éveket sokszor felemlegette köszöntőiben, beszámolóiban, mert sehogy nem értette, miért nem lehetett a falvak fejlesztését segíteni, hanem inkább minden az elsorvasztásuk mellett szólt.

Ezért a rendszerváltást követően – 1990-ben – faluvezető emberként saját települése, és a környező falvak fejlesztése volt a legfontosabb célkitűzése. Kiskutas községgel karöltve legsürgetőbb feladata az egészséges ivóvíz bevezetése volt. Nagykutas településen polgármestersége alatt a teljes infrastruktúra kiépítésre került. Vezetékes ivóvíz-, gáz-, szennyvíz, telefon, kábel televízió, megtörtént a villanyhálózat teljes rekonstrukciója, faluház épült, teljes felújításra került a templom, új plébánia épület készült, az általános iskola-óvoda, orvosi rendelő, ravatalozó teljes felújítása megtörtént. A képviselő-testületekkel karöltve mindig a település érdekeit tartotta szem előtt. Az infrastruktúra teljes kiépítésével a népesség szaporodását kívánta elérni.
A környező településekkel mindig jószomszédi viszonyt ápolt. Ennek egyik szép példáját adta az Egervár központú Észak-nyugat Zalai Kistérségi Társulás létrehozásában való közreműködése. Elsőként adott helyet és anyagi támogatást Nagykutas Önkormányzata nevében a nagyhírű társulási „Kulturális Találkozó” megrendezéséhez, mely 1997. év óta hagyománnyá vált térségünkben. Szívügyének tekintette a hagyományok ápolását, a múlt értékeinek felkutatását.

Segítséget nyújtott a nagykutasi helytörténeti gyűjtemény létrehozásában, saját kezűleg cserepezte a műemlék hegyi pince tetőzetét. A települések polgármestereivel baráti kapcsolatot ápolt. Mindig segítőkész volt, sokat ténykedett társadalmi munkában más községekben is. Számos fórumon képviselte a kistelepüléseket. Bírósági ülnök, a Zala Megyei Kórház Ellenőrző Bizottságának tagja, vadásztársaság tagja, erdőgazdálkodó. Elnöke volt a vízmű társulatnak, szennyvíz társulatnak. Szerteágazó tevékenységét egy biztos családi háttér tette lehetővé, szűkebb és tágabb értelemben is.
Mindig büszke volt három felnőtt gyermekére, unokáira, akiket a becsületes munka szeretetére nevelt, de büszkén emlegette népes családját is, hisz 12 testvére és családja szeretete is segítette a nehéz, fárasztó társadalmi feladatok után. Hosszan lehetne sorolni tevékenységét, polgármestersége 20 éve alatt számtalan megoldhatatlannak látszó feladatot sikerült elvégeznie, mindig mindenhol büszke volt falujára. Egyformán tisztelte a település fiataljait, akikben mindig a szebb jövőt látta, és az idősebb generáció felé pedig számtalanszor tolmácsolta köszönetét, hisz mint mondani szokta „ők a példa, akik a nehéz időkben is helyt tudtak állni, így volt kitől tanulni.” A lakossággal, civil szervezetekkel jó kapcsolatot ápolt, rendszeres és segítő közreműködője volt minden települési rendezvénynek.

Az élet minden területén számítani lehetett kitűnő emberismeretére, emberségére. Tisztségét, munkáját mindig odaadással, alázattal végezte, valóban szolgálatnak tekintette. Méltán érdemelte ki 2011-ben, a falu 800 éves évfordulóján a „Nagykutas Község Díszpolgára” címet.